Michael Nagy - Egy magyar a Spitfire szárnyain

Ha a II. világháború magyar vadászrepülőire gondolunk, emlékezetünkben azonnal egy Messerschmitt repülőgép jelenik meg. Gondolnák azonban, hogy létezett magyar származású repülős, aki a világháború egy másik ismert típusát, a Spitfire-t repülte? Amikor a második világháború idején Angliában harcoló csehszlovák vadászalakulatok személyi állományának névsorát tanulmányoztam, rátaláltam Nagy Michael repülős nevére. Mivel a Nagy név eléggé magyar (én magam is e vezetéknevet viselem), azonnal felkeltette az érdeklődésemet és elkezdtem nyomozni személye után. Annak ellenére, hogy egyelőre nem sikerült felkutatnom őt, vagy esetleg hozzátartozóit, e nyomozás részeredményeit szeretném most megosztani Önökkel.

Elsősorban ismertetném, miképp kerültek csehszlovák repülős alakulatok Angliába. Amikor 1939. március 15-én Hitler elfoglalta Csehszlovákia nyugati részét, a Csehszlovák Hadsereg katonái - sőt civilek is - nem tudtak beletörődni a helyzetbe. Az emigráció mellett döntöttek, hogy onnan vezessék a harcot a megszállók ellen. Először Lengyelországot választották, ahol elutasították őket, mivel nem akartak indokkal szolgálni Hitlernek a háború kirobbantásához. Ezért Franciaországban próbálkoztak, ahol csak az Idegen Légió volt hajlandó befogadni őket. Később, Lengyelország eleste után már Magyarországon és Jugoszlávián keresztül egyenesen Franciaországba menekültek a katonák, közöttük sok repülős is. A Nyugati Hadjárat idején már aktívan bekapcsolódtak a harcokba is. Ekkor még szétszórtan, különböző alakulatokhoz beosztva. Később, Franciaország kapitulációja után elmenekültek Angliába, ahol fokozatosan négy repülős alakulatot állítottak föl. Ezek közül a 310., a 312. és a 313. század vadászszázadok voltak, a 311. pedig bombázószázad volt. Eleinte a legénység általában csehszlovák volt, később - az utánpótlás hiánya miatt - már más állampolgárságúak, illetve nemzetiségűek is kerültek az állományba. Így került 1944. május 12-én a 313. századhoz hősünk, Nagy Michael is, aki az USA-ban, az Indiana állambeli Gary városában született 1914. április 4-én. Nem tudni, mikor jelentkezett a külföldön alakult csehszlovák hadsereghez, de személyi kártyájába 1942. július 30-án került be az első bejegyzés, amikor is szakaszvezetővé léptették elő. A repülős alapkiképzést valószínűleg Kanadában kapta valamelyik EFTS-nél. Ezt követte 1943. december 23-tól 1944. február 15-ig a nyugat-angliai Ternhill-ben elhelyezett No 5 (P)AFU-nél a gyakorló repülős kiképzés, ahol már a harci gépeken való repülést is elsajátította.

 
A 310. század repülős állományának csoportképe 1945 tavaszán Manstonban. A piros karikában P/O Nagy. (via J.Popelka)

A 313. század volt az Angliából tevékenykedő, külföldi csehszlovák légierő "legfiatalabb" alakulata. 1941. május 10-én alakult a Catterick-i reptéren. Mivel olyan repülősökből alakították, akik már rendelkeztek más brit repülős alakulatoknál szerzett tapasztalatokkal, már egy hónappal később harci alakulattá nyilvánították. Fegyverzetét az elejétől kizárólag Spitfire-ek alkották. Eleinte a többi csehszlovák századtól függetlenül más brit századokkal vett részt a szövetséges légi offenzívában. Később, 1942. június 8-tól már a többi csehszlovák századdal, az úgynevezett Czechoslovak Wing keretén belül tevékenykedett a nyugat-európai hadszíntér felett.

Amikor Sgt. Nagy Michael tagja lett ezen alakulatnak, már folyt a felkészülés a normandiai partraszállásra. Rövid ismerkedés után az első harci bevetésén május 25-én vett részt. Ekkor a Rouen-tól észak-nyugatra fekvő Motteville-i vasúti kereszteződést zuhanóbombázták. A következő napokban is hasonló volt a "műsor". St. Omer, Dieppe és Abbeville-nél elhelyezett V-1 kilövő állásokat és katonai célpontokat bombáztak. A bekövetkező partraszállás idején, azaz június 7-től június 24-ig összesen 16 bevetésen vett részt. Ezeken a napokon néha két bevetésen is részt vett, június 23-án pedig háromszor is felszállt, hogy járőrözzön a partraszállási övezetek felett. A visszaemlékezések szerint ez az időszak volt az egész háborúban talán a legfárasztóbb. Sokszor annyira ki voltak merülve a repülősök, hogy két bevetés közt, míg a földi személyzet újrakészítette a gépeket, ők a szárny alatt aludtak. Július elején azonban a csehszlovák ezredet visszahelyezték a honi légvédelemhez, ahol az új fenyegetés, a V-1-es szárnyas bombák ellen harcoltak. Egy ilyen "Doodle Bug" elleni járőrözéshez startolt július 9-én reggel. A bevetés eredményes volt, mivel a raj egyik tagja, P/O. Stojan, lelőtt egy V-1-est. Ezenkívül azonban különböző más feladatokat is végeztek. Ilyen volt a bombázók kísérete július 2-án, 6-án, 9-én és 10-én, vagy egy hajókonvoj légi biztosítása július 5-én. Ezután azonban következett a megérdemelt "pihenés". Azért idézőjelben, mert ez azt jelentette, hogy a 313. századot átvezényelték északra, az Orkney- és Shettland-szigetekre, ahol viszonylag unalmas járőrözésekkel és készültségekkel teltek a napok. A fegyverzetet az előző Spitfire IX-ről a régebbi Spitfire V-re, illetve néhány VII-re cseréltek. Az unalmat néha megszakította egy-egy riasztás, mint például augusztus 28-án, amikor négy ismeretlen repülőgép ellen riasztották a készenléti rajt, közöttük F/Sgt. Nagy Michaelt is. Azonban időben rájöttek, hogy ezek az ismeretlen repülőgépek valójában egy Firefly-ból álló raj, így nem került sor légiharcra. Egy másik csehszlovák alakulatnak, a 310. századnak ezidőben hirtelen nagy veszteségei lettek, amit főleg néhány, a rossz időjárási viszonyoknak köszönhető szerencsétlenség okozott. Ezért szeptember 5-én F/Sgt. Nagyot és Sgt Kauert átvezényelték ehhez az alakulathoz.

A 310. századnak gazdag múltja volt. Még az angliai csata idején alakult, 1940. július 12-én. A háború előtti Csehszlovák Légierő legjobb pilótái találkoztak itt, ezért nagyon is helytállt a híres csatában, amelyben 4 pilótaveszteségnél 40 és 1/2 győzelmet könyvelhetett el. Későbbiekben is eredményes volt, amikor a híres "Bader Wing" részeként már 1941-től a Franciaország feletti szövetséges offenzíva csehszlovák képviselője volt. 1942. július 8-án egyesült a három csehszlovák vadászszázad, és ettől a pillanattól - néhány rövid időszaktól eltekintve - együtt harcolt Nyugat-Európa felett. Bevetéseit az új szolgálati helyén F/Sgt. Nagy szeptember 17-én kezdte meg, amikor egy V-1 rakétaraktár támadására indított 30 Lancaster-nek biztosították a fedezetet. Az elkövetkező napokban azonban megváltozott a feladatkör. A kíséret és fedezés ugyan maradt, de a repülőgépek, melyeket óvtak az ellenséges vadászoktól, nem bombákat, hanem embereket és felszerelést szállítottak. Megkezdődött ugyanis a később sokat kritizált "Market Garden" hadművelet. Ennek keretében szeptember 23-án, 800 vontató és siklórepülőgép berepülésének oltalmazását biztosították Hollandia fölé. Hazafelé légi támogatást nyújtottak az Eindhovennél elkeseredetten harcoló szövetséges ejtőernyősöknek. Szeptember 26-án, 56 utánpótlást szállító Dakotát kísértek a harcvonal fölé. A sikertelen hadművelet befejezése után következett a különböző olajfinomítókat bombázó repülőgépek kísérete. Mivel ezek távol estek az angliai támaszpontoktól, sok esetben a bevetést rövid időre valamelyik francia, illetve belga reptéren meg kell szakítani, és a gépeket utántölteni. Ilyenkor a pilóták ismerkedtek a vetélytársaik repülőgépeivel. Ezeken a reptereken ugyanis szép számban hevertek német repülőgéproncsok. A levegőben azonban minél tovább, annál kevesebb volt belőlük. Az igazi ellenfél a rossz időjárás és a Spitfire-ek kis hatótávolsága volt. Sok esetben megesett, hogy egy-egy vadászgép olyan üres üzemanyagtartállyal szállt le, hogy "a maradék benzinnel még egy öngyújtót sem lehetett volna megtölteni".

 
1944. novemberében Nagy Michael által két esetben is használt Spitfire Mk IXC (MA 301, NN D)

Október 11-én Nagyot előléptették P/O.-ré. November végétől egyre gyakrabban érte az a megtiszteltetés, hogy a bevetés vezetőjét kísérő helyet foglalta el. Az 1944. évet Szenteste napján fejezte be, mikor az ezredparancsnok, W/Cdr. Hlaďo kísérőjeként 200 Halifax-ból álló csoportot kísértek a Mülheim-i reptér fölé. A következő évet január 5-én kezdte meg. Ekkor 160 Lancasternek a cél feletti kíséretét alkották a ludwigshafeni vasútállomás bombázásakor. Visszatéréskor az egyik kényszerleszálló Spitfire-t csúnyán megrongálta egy amerikai B-17, amely teljes tömegével rászállt a szerencsétlen repülőgépre. P/O. Nagy Michaelnek ez volt az utolsó bevetése a szabadsága előtt. Ez a szabadság január 19-én kezdődött és 9 napot tartott. Mivel akkori támaszpontjuk, Bradwel Bay közel volt Londonhoz, valószínűleg azt ott töltötte. Január 28-án már újra bevetésben volt. A "műsor" nem változott, különböző bombázókat kísértek Németország fölé. Ebből egy kis változatosságot jelentett március 6-a, mikor P/O. Slepicával időjárásfelderítést végeztek Rotterdam felett. Ezután hosszú szünet következett, miközben 13-án megkapta a F/O rangot. A szünet március 20-án ért véget. Ekkor a bevetésről visszaúton kénytelen volt leszállni Maldegheimben és feltölteni gépét. Hasonlóan járt 23-án és április 4-én is. Ekkor F/Sgt. Čermákkal Melsbroekben landoltak. Március 24-én a Rajna átkelését támogató légideszánt akció csapatszállítóit kísérték (Warsity). Április 14-én egy személyszállító Dakota kíséretének volt vezetője. A magányos gépet egészen egy Mönchengladbach melletti tábori reptérre kísérték. Az utolsó bevetésén április 25-én vett részt, mint a századparancsnok kísérője. Ez egyben az egész 310. század utolsó harci bevetése volt a második világháborúban. 466 Halifaxból és Lancasterből álló köteléket kísértek a Wangerooge-sziget parti erődítményeinek bombázására. Wilhelmshafen közelében észrevettek néhány ellenséges repülőgépet, ezek azonban gyorsan eltűntek a színtérről. Ezzel Nagy Michael befejezte háborús pályafutását, néhány nap múlva a háború befejeztével leszerelt és visszatért hazájába.

Nagy Michael repülőgépei

A repülős alapkiképzést valószínűleg még Kanadában kapta. Ezeken a kiképzőbázisokon Tiger Moth-okat, illetve Harvardokat használtak. Angliában, a No 5 (P)AFU-nál ezen típusokon kívül már Spitfire Mk I, II és Hawker Hurricane-eket is használtak. Abban az időszakban, mikor Nagy Michael a két említett harci alakulatnál tevékenykedett, ezek a Spitfire Mk IX különböző változatait használták. Ez alól kivételt jelentett a "pihenés" ideje, mikor Spitfire Mk V és Mk VII volt a fegyverzetük. Mivel nem volt vezető beosztásban, különböző gépeket használt pályafutása alatt. Sok esetben sajnos csak a regisztrációs jele van bejegyezve a műveleti naplóban. Csupán két esetben tudtam felkutatni a lajstromjeleit ezeknek a repülőgépeknek. Mindkettő a 310. század állományából való. Az első a MA 301 regisztrációs jelű és NN D lajstromjelű Spitfire Mk IX C, melyet kétszer egymás, után 1944. november 16-án és 18-án repült. A másik szintén egy Mk IX C változat, MH 908 és NN A jelekkel. Ezen gépet használta Nagy Michael az utolsó bevetésén.

 
Nagy Michael utolsó bevetésén használt Spitfire-e. A kép csupán rekonstrukció, mely a RAF és a század általános szabályai szerint készült. Lehetséges, hogy a kis csehszlovák jel a kabinfülke alatt hiányzott.

Összegzés

Annak ellenére, hogy Nagy Michael nem ért el egyetlen légigyőzelmet sem, szolgálata nem nevezhető eredménytelennek.
Együttesen 75 harci bevetésben vett részt, melyeknek időtartama összesen 185 óra 55 perc volt. A Ternhill-i kiképzését 70,5% értékeléssel végezte, ami messze átlagon felüli eredmény. Egy azonban vitathatatlan, ő az egyetlen eddig ismert magyar származású Spitfire pilóta.

A végén szeretnék segítséget kérni a kedves olvasóktól. Ha bárkinek lehetőségében áll segíteni Nagy Michael vagy hozzátartozói felkutásában Észak-Amerikában, kérem segítsen! (A felesége a háború idején Kanadában élt, akkori címe: Mrs. Dorothy Nagy, 321, 10 Street, North West, Calgary, Alberta) Előre is nagyon köszönöm!

A szövegben használt RAF rangok összehasonlítása a magyar rangokkal:

Sgt. (Sergeant) - őrmester
F/Sgt. (Flight Sergeant) - repülőőrmester
P/O. (Pilot Officer) - hadnagy
F/O. (Flight Officer) - főhadnagy
W/Cdr. (Wing Commander) - alezredes

Magyarázat:

EFTS - Elementary Flying Training School - repülős alapkiképző iskola kezdő pilótáknak
(P)AFU - Pilot Advanced Flying Unit - gyakorlott repülősök kiképző alakulata

Felhasznált segédanyagok:
J. Rajlich - Stihači nad Kanálem
J. Rajlich - Na nebi hrdého Albionu, 5. část (1944)
A prágai Központi Katonai Levéltár anyagai
Levelezés J. Rajlichal, a prágai Hadtörténelmi Intézet igazgatójával
Levelezés J. Popelkával, aki a II. világháborús csehszlovák pilóták identifikációjával foglalkozik